ELŐZMÉNYEK
Az 1980-as évek vége felé – a rendszerváltást megelőzően nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán politikai, hanem gazdasági, szociálpolitikai változásokkal is szembe kell néznie az országnak. A szocialista típusú gazdaság reformjait követően az inaktív népesség száma nőtt (tsz-ek, szövetkezetek, ipari munkásokat foglalkoztató cégek sorozatos megszűnése, átépítése miatt), a gazdasági változások a foglalkoztatottak és családjaik egészségi, mentálhigiénés állapotára is kihatottak.
Az egyéni és társadalmi elégedetlenség ellensúlyozására szükségessé vált a szociálpolitika kormányzati szintű szabályozása, noha „mintaként” nem a volt szocialista országok szolgáltak, hanem a nyugati típusú társadalom- és szociálpolitika nyújtott iránymutatást a megoldást kereső szakemberek számára. Ezek a tanulmányok nyújtották az első – sok esetben ma is aktuális – módszertani megoldásokat a társadalmi rétegek különbségeinek mérséklésére, az életminőség javítására.
Ennek eredményeképpen az önkéntes igénybevételen alapuló intézményrendszer kidolgozása volt a szakemberek számára a cél, - olyan intézményesített forma kialakítása, ahol az ország polgárai nem a kötelezettségen alapuló, a klasszikus értelemben vett bürokratikus módon intézhetik ügyeiket, hanem a problémájuk megoldását segítő módszerekkel, emberközeli, holisztikus szemlélet alkalmazását ismerő „családsegítő szakemberek” igyekeztek orvosolni. Ehhez jószerint a munkatársak szakmai iránymutatást, továbbképzéseken elsajátított munkatapasztalatokat kaphattak. Nagy előrelépést jelentett a Szociális Munkások Országos Egyesületének megalakulása, szakmai anyagok és tapasztalatok átadásával, önismereti-, valamint mentálhigiénés tréningek szervezésével, lebonyolításával segítve a családgondozókat.
A KUNSZENTMÁRTONI CSSK SZERVEZETI FEJLŐDÉSE
Jász-Nagykun-Szolnok megyében - Jászberény után másodikként Kunszentmártonban 1987. március 1-jén 5 fővel megalakult a Családsegítő Központ.
1 fő vezető, 3 családgondozó (védőnő, csecsemő- és kisgyermek gondozó, igazgatásszervező) és 1 fő gazdasági ügyintéző alkotta a team-et. A kezdeti „hogyan kell közelíteni a családokhoz, hogyan engednek közel a problémához” dilemmái, a kapcsolatteremtés munkáltatókkal, egészségüggyel, oktatással nehéz korszak volt az intézmény életében. A mindennapi gyakorlat azonban – tekintve, hogy akkor még Kunszentmárton lakossága külterületével együtt meghaladta a 10 ezer főt – bizonyította, hogy az embereknek – ha ódzkodva is – szükségük van külső segítségre, lassanként „beengedték” a munkatársakat családjuk mindennapjaiba, a családgondozókkal együttműködve megoldást remélve problémáikra.
A rendszerváltás éveiben a munkahelyek megszűnése, a létbizonytalanság, a gyors gazdasági és politikai változás szinte „kitermelte” a társadalom perifériájára szorulók tömegét. Ez nem csupán az államosítást megszüntető kormányzati döntések miatt munkanélkülivé vált bányászokat, nehéz- és könnyűipari dolgozókat, munkásszállásokon élő ingázókat érintette, hanem ezzel párhuzamosan a „középréteghez” tartozók családjaiban, magánszférájában is megélhetési problémákat okozott. A személyi adózás bevezetése, az új munka törvénykönyve, a közalkalmazottak és köztisztviselők jogállásának rendezése után a törvényhozás törvényi szabályozás keretében rendezte a szociális igazgatás, az ellátások formáit, alapvető feladatait. Az 1993. évi III. törvényben először került be a családsegítés, mint kötelezően ellátandó feladat – a fenti indokok alapján. Igaz, még mindig önkéntes igénybevételről beszélhetünk (jogász, pszichiáter, civilszervezeti munkatárs szaktanácsadók bevonásával), de ezt követően előtérbe került a szakképzett szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek foglalkoztatási programja.
A jól működő jelzőrendszernek köszönhetően világossá vált, hogy a családok magatartási, egészségi, életvezetési gondjainak „áldozatai” elsősorban a gyerekek, akik a szülők (és generációk) mintája - vagy inkább optimális minta hiánya miatt – kiemelt figyelmet kell, hogy kapjanak, hiszen a jövő munkaerői, a társadalmi célok megvalósítóinak léte, jövőképe egyáltalán nem biztató. Az állam ezért fokozott odafigyeléssel beépítette az önkéntes igénybevétel mellett a hatósági intézkedéseket. A lakosság a „lehet” és „kell” közötti különbséget meg kellett, hogy értse, elfogadja, a közben kistérségi szinten működő gyámhivatalok létrehozásával gyermekük érdekében együtt kell működnie.
Az 1997.évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény és a végrehajtására kiadott 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet egyértelműsítette a hatósági intézkedések beiktatását. Létrejöttek a törvény rendelkezéseinek megfelelően a gyermekjóléti szolgálatok, melyek már kifejezetten a hatósági eljárás részeinek tekinthetők. Elkülönült a családsegítés – mint önkéntességen alapuló szolgáltatás, valamint az alapellátás részeként a gyermekjóléti szolgáltatás.
A családok érdekében quasi oda-vissza tevékenység vette kezdetét, hiszen a településen működő szolgálat – mint alapellátás - és az állami gondoskodás körébe tartozó szakellátás (GYIVI, később TEGYESZ) között a gyámhatóság közvetítésével állandó kontroll vált szükségessé.
Kunszentmártonban a helyi önkormányzat intézményeként működött a családsegítő központ, a gyermekjóléti szolgálat, az idősek klubja, valamint létrejött az idősek bentlakásos otthona is. Így a komplex családgondozás kiegészült az idősgondozással, és 2006-tól a két idősgondozási intézmény és a CSSK Egyesített Szociális Intézményként, közös vezetői irányítással működött tovább.
2011. azért is lényeges az intézmény története szempontjából, mert az önálló intézményként működő bölcsődék az egészségügyi ágazatból átkerültek a szociális ágazatba. Ennek következményeként, figyelembe véve a takarékos gazdálkodás fontosságát is, a Városi Bölcsőde beintegrálódott az intézménybe, így bővült az ellátottak köre 0-3 éves korú csecsemőkkel és kisgyermekekkel. Az intézmény Szociális Alapellátási Központ és Bölcsőde néven működött tovább.
2015-ben az Országgyűlés elfogadta az egyes szociális és gyermekvédelmi törvények módosításáról szóló javaslatot, melynek eredményeképpen hatályba lépett a 2015. évi CXXXIII. törvény. A jogszabály életre hívta a járási központú család-, és gyermekjóléti központokat, módosította a gyermekek napközbeni ellátását, új feladatokat épített be az idősgondozás körébe is.
A megnövekedett feladatok új munkahelyeket, munkakörök létrehozását, nagyobb létszámot igényeltek. Kunszentmárton Város Önkormányzata az intézmény székhelyeként rendelkezésre bocsátotta a volt Tüdőgondozó épületét, mely remélhetően végleges helyet biztosít az igazgatóság, a központ, a szolgálat és a tanyagondnoki szolgálat munkatársai számára.